Magyarország történelme sok tekintetben más, mint azon országok történelme ahonnan a vadászvendég az országunkba utazást tervez. A második világháborúig sok tekintetben hasonlított a birtokszerkezet, a tulajdoni viszonyok, ezáltal a vadászat sorsa is a demokratikus országok vidékének a felépítéséhez.
A II. világháborút követően azonban az ország Szovjet fennhatóság alá került, így a magántulajdon sorsa megpecsételődött. A mezőgazdasági területek államosításra kerültek, a termelést falunként kialakított termelőszövetkezetek látták el. Az erdőkben pedig Állami Erdőgazdaságokat hoztak létre, amelyek a fennhatóságuk alá tartozó erdőkben vadgazdálkodást folytattak. Az erdőgazdaságok a 1960-as évek kezdetétől, a rendszerváltásig, azaz 1989-ig nagyon sok színvonalas vadászházat építettek meg a magyar erdőkben. Ezen vadászházakból kiinduló vadászvendégek sikerei alapozták meg a nyugat-európai vadászati körökben mai is jól csengő magyar vadászat hírnevét.
A Magyar Vadászat egyik fénykora a közelmúltban az 1960-as évektől az 1989-es évekig tartott. Ennek több oka is volt, talán a legfontosabb, hogy nem volt magántulajdon, így a kapitalista értelemben vett vadkár sem volt. A gazdálkodó szerveztek egymás közt rendezték a vadkárokat,a vadgazdálkodók nagy vadlétszámot tartottak, e nagy populációkból kerültek ki a pluszvariánsok a nagy számok törvényei szerint: Gímszarvas világranglista 3. hely Karapancsa 1986 271 IP, világranglista 7. hely Pusztakovácsi 1981. 269,89 IP.
1970 és 1987 között dámtelepítési program volt, amely során az országban 81 helyen telepítettek dámot.
A kevésbé erdősült régiókban vadásztársaságok alakultak, ahol a helyi lakosok hódolhattak szenvedélyüknek, és mivel mindenki abban az érában alkalmazott volt, egy-egy vadásztársaság tagjai között nem voltak nagy különbségek, jól együtt tudtak dolgozni, és volt szabadidejük, mivel kötött munkaidőben dolgoztak. Nagyon sok falusi vadásztársaság fácán nevelőt épített, és olyan mennyiségű fácánt bocsátott ki, hogy úgynevezett leadásos vadászatokat tartottak, amikor is, az Állami Vadfelvásárlónak (MAVAD) egy-egy hétvégén százával adták le a lőtt madarakat.
Sajnos a természetes apróvadállomány már ebben az időszakban megcsappant, köszönhetően az intenzív mezőgazdasági művelésnek illetve kemizációnak. Ezért fácántenyésztési programot indítottak, támogatták a vadászatra jogosultakat, hogy apróvadtelepeket hozzanak létre.
A politikai elit is vadászott, protokoll területeket tartottak fenn, egy ilyen területen teljesített szolgálatot apám is feladata professzionális nagyterítékű fácánvadászatok megszervezése volt. 1966-ban kapta a feladatot, hogy a Lenesi Erdőben (területe 600 hektár), hozzon létre egy apróvadtenyésztő telepet és az ott felnevelt madarakkal ezen erdőbe kihelyezve nagy terítékű fácánvadászatokat szervezzen. Ez sikerült 1987 januárjában 8974 db fácánkakast ejtett el 14 vadász egy nap alatt. Ez már a vadászati történelem része.
1989-ben eljött a rendszerváltás
A magyar vadállomány szerencséjére az állami erdőgazdaságok privatizációja nem valósult meg, így mai napig a nagy kiterjedésű állami erdőkben valamilyen szinten egységes vadgazdálkodás folyik. Nyilvánvalóan a magántulajdon kialakulásával a vad által okozott kár megítélése teljesen más kategóriába került. Így elkezdődött a vadállomány csökkentése, különböző vadvédelmi kerítések megépítése.
A vadásztársasági forma megmaradt, a 2017-ben megalkotott új vadászati törvény is bebetonozta a minimális vadászterület nagyságot 3000 hektárra. Ez azt gondolom, hogy a vadállománynak jót tesz. Így a törvényi feltételei megmaradtak a minőségi magyar vadgazdálkodásnak.
A rendszerváltás a magyar társadalom teljes átrétegződést eredményezte, míg a nyugat-európai társadalmakban a birtokrendszer kialakulása évszázadokon keresztül nyerte el mai képét, Magyarországon ez lezajlott pár év alatt. A vidéken élők közül, a termelőszövetkezetek megszűnését követően sokak a városba esetleg külföldi munkavállalásra kényszerültek, így feladták a vadászatot.
Sok földtulajdonhoz jutott ember viszont vadászni kezdett, így a vadászok nagyságrendi száma megmaradt.
Általánosságban elmondható, hogy a Állami Erdőgazdaságok által nyújtott vadászati szolgáltatások színvonala jó, ennek az elsődleges oka, hogy a legnagyobb erdőterületek felett ők rendelkeznek vadászati joggal, illetve az, hogy az erdőgazdálkodási tevékenységük folytán rendelkeznek egy nagy fokú gazdasági stabilitással.
A vadásztársasági formában működő vadászatra jogosultak túlnyomó része is értékesít vadászatot, evvel kiegészítve az éves tagdíjakat, illetve a vadhús értékesítésből származó árbevételt.
Ezen vadászatok színvonala nagyon változó, valahol csak napnyugta után mozdul meg a vad, de vannak olyan magán vadásztársaságok is ahol kiváló vadászati lehetőségeket kínálnak.
Magyarország vadászati régiói
Vadászható vadfajok szempontjából nagyvonalakban Magyarország területe 3 különböző régióra különíthető el, e régiók a következők:
- Dunántúl
- Középhegységi-régió
- Alföld
Dunántúl
Dunántúl, azaz a Dunától nyugatra eső országrész, amelyet keletről a Duna, északról, nyugatról, délről pedig az országhatár határol.
Jellemző terepalakulata a dombság, jellemző a változatos tájkép, völgyek, dombok, patakok, kanyargós utak, völgyzáró gáttal lerekesztett tavak, de találhatók nagyobb kiterjedésű sík területek is pl.: Mezőföld, Kisalföld, de ezek a kevésbé jellemzőek.
A Dunántúlt kettészeli a Dunántúli- Középhegység, amelytől délre a Dunántúli-dombság-, míg északra a Kisalföldnek nevezett régió terül el.
Mecsek-középhegység Pécs városától északra, míg az Alpokalja-középhegység a nyugati országhatáron található. Vadászható vadfajok tekintetében e két régió is beleolvad a Dunántúlba.
A Dunántúlon szinte mindenhol megtalálható a négy vadászható nagyvadfajunk: a gímszarvas, a dámszarvas, a vaddisznó és az őz, muflon számosabb populációja csak a Dunántúli-középhegységi régióban a Balatontól északra fordul elő.
A legjobb gímszarvas populáció egyértelműen a Dél-Dunántúlon található.
Jellemző erdőtársulások kocsányos-, cseres-, kocsánytalantölgyes erdőállományok, gyengébb termőhelyeken találkozhatunk akáccal, míg a középhegységi régióban, ill. a hűvösebb, csapadékosabb termőhelyeken bükkel.
Középhegységi régió
A Balaton nyugati csücskétől, az ország észak-keleti sarkáig tart, a Dunától nyugatra Dunántúli-középhegységnek -, míg a Dunától keletre Északi-középhegységnek hívjuk.
Két elkülönült középhegységi régió a Mecsek, ill. az Alpokalja.
Jellemző erdőállományok a kocsánytalan-, cseres tölgyesek, gyertyánosok, a magasabb régióban bükkösök.
Ezen régióban megtalálható, mind az öt vadászható magyar vadfaj. Jellemzően a gímszarvas közepes trófeaméretekkel, a muflon a Mecsek és az Alpokalján kívül mindenütt megtalálható, legjobb csigaméretekkel a Balaton feletti régióban. A dámszarvas szigetszerűen, az őz közepes trófeaméretekkel.
A vaddisznó állomány az afrikai sertéspestis végett e középhegységi régióban csökkent meg legjobban.
Alföld
Alföld a magyar táj, a Puszta, ahol szinte a végtelenségig ellátni, ez valamikor így volt igaz. Dunától keletre, a Keleti-Kárpátok vonulatáig tart.
Magyarország Európai Uniós csatlakozását követően, nagyon sok erdőtelepítési program került kiírásra, ezáltal az Alföldön is sorra jelentek meg az erdősávok, kisebb nagyobb erdőfoltok. Azonban a meghatározó tájkép a mai napig a nagytáblás mezőgazdasági területek, legelők és a pusztaság.
Az Alföld nagyvadfaja az őz, a legnagyobb állomány a legjobb trófeatömegek e régióból kerülnek ki.
Az apróvad szerepe is e régióban a legjelentősebb, sajnos a nagytáblás mezőgazdasági művelés, a monokultúrás gazdálkodás, az óriási kemikáliahasználat következtében, a természetes apróvad állomány fogy. Ennek ellensúlyozására nagyon sok vadásztársaság bocsát ki fácánt, ezzel biztosítják vadászvendégeiknek, illetve saját maguknak a téli apróvad vadászati lehetőséget.